Milyen táncokat tanítunk?

A tánciskola törzsanyagát az úgynevezett világtáncprogram táncai képezik. E tananyag folyamatosan kiegészül az aktuális igények szerint a különböző divattáncokkal, melyek esetenként beépülnek az általános tananyagba, néha pedig önálló kurzust képeznek. Természetesen az alábbi táncokat több korosztályban lépésről lépésre és figuráról figurára sajátíthatják el a tánciskola tagjai - kezdő, haladó, bronz, ezüst, arany, hobby, versenytánc előkészítő és versenyző csoportjainkban.

Hogy mit is takarnak e besorolások arról itt találhat információt.

ANGOL-KERINGŐ
Az angol-keringő a húszas években a Bostonból fejlődött ki, a Bécsi keringő egyik utódjából, amely a régi "kerek" fordulások mellett már az "egyenes irányú mozgás" új elemeit is tartalmazta. Származási helye után nevezték el "angol keringő"-nek.  Az Angolkeringő ritmikusan lendülő mozdulatai által, melyet lágy, gyakran szentimentális zenére táncolnak, a legharmonikusabb standard tánccá vált. Gyakran rendezvények megnyitásaként táncolják.

TANGÓ
A tangó származása elválaszthatatlan az argentin néplélektől és a fővárostól, Buenos Airestől. Az eredete igencsak vitatott. A Tango elnevezés a "tambor" (dob) szóra vezethető vissza, amely olyan ünnepet idéz, amelyet a fekete dél-amerikaiak dobszója kísért. Uruguayban, Brazíliában és Kubában is megjelent a szó a XIX. század elején, szóló és páros tánc jelentésben is. A modernizált Tangó (Tango Argentino) mindenekelőtt Buenos Aires kikötőnegyedében a La Plata nyugati partján terjedt el. A Tangó táncos jellege a gyors, hirtelen fékezett, erőteljes haladómozgásokban nyilvánul meg, amelyek szaggatottan váltakoznak a szenvedélyes dinamika és a feszült szünet között.

BÉCSI-KERINGŐ
A társastáncok közül a bécsi-keringőnek van a legrégebbi hagyománya. A neve a német "waltzen" (forogni, keringeni) szóból származik, és a talajon sikló lábak forgó mozgására vonatkozik (Dreher= forgató, Schleifer= csúsztató). A legtöbb tánctörténész a keringőt a régi Dreher-re vagy Ländler-re vezeti vissza, a XVI. századtól kezdődően. A keringő diadalmenete a bécsi kongresszus (1815) után kezdődött. Nem kis része volt ebben Lannernek és a Strauβ dinasztia mámorító keringőmelódiáinak. A Bécsi keringő táncos jellege a gyors, egyenletes, szárnyaló, teret betöltő lépésekben és a keringő (forgó), spirál vagy ellipszis alakú forgómozgásokban nyilvánul meg, amelyek simán gördülnek a táncparketten.

FOXTROTT
A foxtrott eredete a régi Onestep-ben és a Rag-ben keresendő. A Onestep 1910 körül került át Észak-Amerikából Európába, leegyszerűsített "egylépésmozgásával", mindig változatlan ritmusával, egy sasszé nélküli mars és haladó jellegű tánc volt. Amikor 1912-ben a Ragtime, a tánczene első modern formája, Angliában tért hódított, fejlődött ki a Onestepből a Rag. Később a Ragtime és a Onestep zenéjét lassabban játszották, így a lépéseket is lassabban táncolták. Jutott tehát idő egy váltólépés, az ún. sasszé bevezetésére. A Foxtrott a lassú és gyors, előre és hátra lépések sasszéval variált tetszés szerinti váltakozásából állt. A Slowfox a lineáris lépésmintákat követő, művészien megformált, hosszú, sikló járómozgáson alapul.
 
CHA CHA CHA
A Cha-Cha-Cha az afrokubán zene fejlődésének legújabb jelenségei közé tartozik. A Cha-Cha-Cha éppúgy, mint a Mambó először zenei forma volt. A Cha-Cha-Cha mesterségesen alkotott tánc, a Rumbának és a Mambónak egy változata. Megalkotója a kubai zenész Enrique Jorrin Havannából, aki 1953-ban túl gyorsan játszott Mambóból, amelynek nem volt igazán sikere, megalkotta a lassúbb Mambó-Cha-Cha-Cha-t. New York Cityben, a Brodway-n a Palládiumot jelölik a Cha-Cha-Cha szülőhelyeként. A Cha-Cha-Cha szó a zene ritmikus részének tekinthető mint triola, amelyet a zenészek érthetően, világosan "kifejeznek" és a táncosok három kis lépéssel interpretálnak.
 
DISCOFOX
A "világtáncprogram" egyik közkedvelt tánca a Discofox (páros disco). Ez a közkedveltség kötetlenségének, vidámságának köszönhető. Tekinthetjük "Jolly Joker" táncnak is olyan esetekben, amikor  a zenekar nem valamilyen "klasszikus" társastánczenét játszik, hanem  egy kb. 28-36 ütem/perc tempójú "discosított" zenei átdolgozást.
 
SAMBA
A Samba eredetileg több táncformának a gyűjtőneve, amelyet az elmúlt évszázadokban az afrikai néger rabszolgák vittek magukkal Kongóból, Szudánból, Angolából új hazájukba, Brazíliába. Ennek a táncfajtának a neve a "semba" afrikai szóból származik, ami tipikus csípőmozgásokat jelöl. A "Samba de moro" nevű körtánc az, amelyet a modern Samba elődjének tekintünk.  Ma a Samba uralja a brazil zenei életet. A híres karnevál alkalmából évente új, izgatóan elbűvölő Samba-melódiák születnek.
 
RUMBA
A Rumba, eredetileg több kubai párostánc gyűjtőneve. Az nem ismert, hogy a rumba szót mióta használják. A XIX. század leírásaiban szenvedélyes, csábító táncként említik, a nő arra törekszik, hogy a férfit kihívó csípőmozgásával elcsábítsa. A "rumba" szó annyit jelent, hogy "ünnep" és "tánc". Zeneileg a gazdag afrokubai ritmusokból  két tánc fejlődött ki, a XIX. században a Habanéra, és a XX: században a Modern Rumba, amelyek egymással szoros rokonságban vannak. A Rumba táncos karakterét az erotikus játék, az izzó szerelmi versengés jellemzi. A nemek párbeszédében a nő ingadozik az odaadás és az elutasítás között, a férfi a vonzódás és a függetlenség között.
 
JIVE
A Jive ma nemzetközileg elfogadott elnevezése annak a táncnak, amelynek sokféle, egymással rokonságban álló afro-amerikai elődje volt. Ezekhez tartoztak a harmincas évek elején a Lindy Hop, a Blues és a Swing, a negyvenes években a Boogie vagy a Boogie Woogie, a Jitterburg és a Bebop, és az ötvenes években a Rock n' Roll. Ezeket az USA-ban honos táncokat mindenekelőtt az amerikai katonák hozták át Európába, ahol ezek a táncok szabad mozgásstílusukkal, amelyet akrobatikus dobásokkal is összekötöttek, a fiatalság körében gyorsan kedveltté váltak. Később az angol tánctanárok alakították ki, valamivel lassabb zenét használva az elegáns, de mégis élénk, mozgalmas Jive-ot.
 
PASO DOBLE
A Paso Doble eredetében egy spanyol tánc, amelyet spanyol mars zenére táncoltak. Ez a tánc Spanyolországban önmagában nem látható a táncparketten, vagy, ha igen, akkor egy önállósult változatban a színpadon. Bikaviadal-pantomimként már a húszas években ismert volt. A mai formájában Franciaországban alkották meg, ahol eleinte főleg táncművészek táncolták, mielőtt show és később versenytáncként a tánctanárok felfedezték.
 
ARGENTIN TANGÓ
"a tangó több, mint egy tánc…maga az élet". Hát van benne valami.
Hallgatni a másikra, figyelni, vigyázni rá. Azért mozogni, mert a másik mozog, azért várni, mert a másik vár. Együtt lüktetni, lélegezni a másikkal. Ha ezt megtanulod, ez a tangó.
Az Argentin tangó egy autentikus, improvizatív tánc. Ennek lényege a vezetés-követés, s ebben rejlik a szabadsága is. Egyszerűen kell táncolni úgy, hogy mindenki mindenkivel tudjon tangózni. Ez nagyon nehéz...
A tangó egy ölelés, melyben a férfi felsőteste a motor. Ezzel vezeti a lányt, aki fogadja a jelet a mellkasával, majd mozdítja a lábát a férfi által javasolt irányba és együtt sétálnak a közös tengely és sajátjuk elvesztése nélkül. Ez a séta az alap, amit különböző figurákkal megszakítunk, ami lehet erotikus, vicces, finom, szenvedélyes és erőszakos. A férfinek tehát nem az a fontos, hogy mi a lépése, hanem az, hogyan éri el, hogy a lány oda lépjen, ahova ő akarja és azt csinálja, amit ő akar. Persze a lány ebbe folyamatosan beleszólhat, mint egy párbeszédben. Ez a tánc a testek párbeszéde…nagyon izgalmas!" (Glotz Mária)
 
SALSA
A Salsa nevének valódi jelentéstartalma mára elhomályosult. A köztudatban a tánc elnevezéseként él, pedig eredetileg a Salsa azt a rendkívül összetett, sokrétű zenei stílust jelentette, melynek kialakulása a XVI. századra nyúlik vissza. Arra az időszakra, mikor megkezdődött az afrikai feketék (szklávék) behurcolása Latin-amerikába. A Salsa egy különleges módon táncolt Mambo. A két tánc ritmusában, hangulatában, lépéseiben nagyon hasonlít egymásra. Eltérések leginkább a ritmus hangsúlyozásában mutatkoznak, s abban, hogy a Salsa figuráiban, lépéseiben jobban megtartotta az autentikusságot, mint a Mambo. A kubai Salsát eredetileg Casinónak hívták, és így is hívják a mai napig Kubában, Miamiban és számos más helyen. A kubai Salsát tekintik minden ma ismert Salsa-stílus elődjének, mivel az afrikai és európai kultúra Kubában keveredett a legerőteljesebben. Éppen ezért a puerto ricói Salsa kialakulását is a kubai Casinóra és Mambóra vezetik vissza. A közös eredet ellenére a tánc fejlődése során a kubai és puerto ricói stílus között jelentős különbségek alakultak ki, mivel a kubai Salsa megtartotta a Son ösztönösségét. A tánc jellemzője a játékosság, a hétköznapi történések stilizált előadása. Az idők során a vallási rituálék táncából páros szalontánccá fejlődött. A mai tánctörténészek ezt a stílust az "elvek nélküli tánc"-nak nevezik, mivel itt minden mozdulat megengedett, s maga a tánc a táncos belső szabadságából, a lüktető ritmusokra való természetes reakcióiból fakad.